A vitorlás hajó alap típusai, részei, vitorlák
A tavi vitorlázásban, legelterjedtebb vitorlások az u.n. Bermuda vitorlázattal ellátott hajók. Ez a vitorlázat orr és fővitorlából áll, alakjuk háromszögletű, a Bermuda háromszögre utalva. A vitorlázat részeit képezi továbbá az árboc, a baum, az álló és mozgó kötélzet. 
Az álló kötélzet az árboc függőleges helyzetét hivatott biztosítani, mig a baum rúd a fővitorla alsó élét fogja. A mozgó kötélzet további két csoportra osztható. A felhúzó és a behúzó kötelekre. A felhúzók, mint nevük is mutatja a vitorlák felhúzására szolgálnak. A behúzó kötelekkel a vitorlák nyitottsági szögét tudjuk szabályozni a hajó középvonalához képest. Vagyis ezekkel állítjuk a vitorlákat.
A vitorlás hajók alapvetően két csoportra oszthatók. Egy testű illetve több testű hajó.
Utóbbihoz tartoznak a katamaránok és a trimaránok
.
Az egytestű hajók további két fontos kategóriára oszthatók: tőkesúlyos és uszonyos.
Az uszonyos hajók általában kisebb maximum egy-két száz kg. súlyú hajók. Méretükből adódóan a kormányos és legénység testsúlyának nagy szerepe van a hajó stabilizálásában. A stabilitás további fontos része a hajók lapos és viszonylag széles formája. Ezek a tulajdonságok az alakstabilitásban fejtenek kis fontos hatást. Iránytartásukat, iránystabilitásukat az uszony biztosítja.
Az egytestű hajók másik nagy csoportja a tőkesúlyos. A nagyméretű, nagy súlyú uszony itt már nem csak az oldalcsúszást csökkenti, vagyis az iránystabilitást biztosítja, hanem a hajó állékonyságát is. Mit is jelent az állékonyság: a víz alatti tőkesúly “kelj fel Jancsi” módjára igyekszik a megdőlt hajót függőleges úszáshelyzetébe visszaállítani. Ezt más néven súlystabilitásnak is nevezzük. Ezeknél a hajóknál a súlystabilitás a domináns, így az alakstabilitás elhanyagolható. Ezért formájuk jóval íveltebb, mint az uszonyos hajóké.
A vitorlázás történetét végigtekintve megállapítható, hogy a széllel hajtott vizi járműveket először helyváltoztatásra és szállításra használták. A versenyvitorlázás jóval később kezdett teret hódítani. A szabadidő sport egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban. A túlhajszolt, stresszes munkahelyek, hajszolt hétköznapok után sokan döbbennek rá, hogy a túravitorlázás, mint szabadidős tevékenység mennyire rekreatív. A természethez közelkerülésnek egy olyan sajátos formája, ami semmihez sem hasonlítható. Uralni egy több tonnás hajót, megfogni, felhasználni a szél erejét, mint hajtó erőt rendkívüli dolog. Megélni egy-két vihart, vagy egy-egy gyönyörű naplementét. Végig túrázni a keleti, vagy nyugati medencét meghatározó élmény. Nem csak testet de a szellemet is nevelő és elkápráztató érzés. Mindez kiegészül a koncentrált nyugalommal, csenddel, ill. csak természetes szél és víz által keltett hangokkal. Aki mindezeket megélte, soha nem teszi fel a kérdést: Miért is szeretjük a vitorlázást?
Láng Péter
