De térjünk vissza Detre Diához, aki szörfözve indult el a Kékszalagon.
Sajnos hajnalban kifogott rajta a táv és Balatonbogláron feladta a harcot. Azt mondják, ha egy kicsit is élénkebb a szél, dinamikusabb tempót diktálva nem lett volna lehetetlen a küldetés de így fizikailag nem lehetett bírni a minimum 150 kilóméter szörfözést.
Az tudniillik a baj, hogy ha nincs szél (olaj, lavor) a jármű megáll. Ez nem is baj egy 10 méteres vitorláshajónál, hiszen az ember iyenkor megy le a kajütbe fröccsért és szendvicsekért (bátrabbak ekkor melegítik újra a lecsót), majd végtelen beszélgetések kezdődnek a fedélzeten életről, halálról, barátságról és szerelemről. De szegény Dia ekkor is csak a szörfdeszkán állt és várta a szelet, se kaja se pia. Szóval, az idő ebben az évben kifogott Rajta. Szép volt, és már az is tiszteletre méltó dolog, hogy valakinek egyáltalán eszébe jutott ilyen hőstett! :)
